002.A féltett titok

 Sziasztok! Bocsánat a sok késésért , de bepótoltam . Jó olvasást ^^




Dumbledore hátra húzott és a testével védett. Kimondott átkokat, olyanokat amiket én nem ismertem. Majd a holdfénnyel együtt Ron is kezdett vissza változni.   Furcsa , rémisztő így látni őt. Egyik pillanatban féltem, a másikban csodálkoztam. A látottak egyben elvarázsoltak és kitéptek egy darabot belőlem. Ron lehuppant a földre én meg csak álltam és bambán néztem az igazgatót aki próbálja felkelteni. Lassan rávettem a lábaimat arra hogy elinduljon a két kitűzött személy felé. Rossz volt látni, hogy szenved. Végtagjai rángatóztak a fájdalomból, torka szakadtából ordított , s mihelyst suttogó hangon a fülébe beszéltem, elmúlt . Megnyugodott a jelenlétemtől és a beszédemtől. Dumbledore csak nézett a távolba, majd motyogott egy varázslatot ami egy hordágyat hozott. Ront ráfektette és hozzám fordult.
- Ugye tudod, hogy erről nem szólhatsz senkinek?
- Igen. Tisztában vagyok vele. De hogy történt ? Mármint hogy lett vérfarkas? - kérdeztem a nagy múltú, bölcs varázslótól aki csak ennyit felelt.:
- Nem tudom.
Ezzel gondoltam nyilván valóan lezárta a beszélgetés ezen témáját.
- Professzor úr. Kérdezhetek valamit?
- Már meg is tetted! - mondta mosolyogva majd látván az arcomat ami azt tükrözte hogy egy kukkot se értek, hozzá tette - Ez csak egy vicc volt Rosalie. Persze hogy kérdezhetsz! De vigyázz mit kérdezel. Nem fogok hazudni, de az igazság néha fájhat.
- A nagymamámról szerettem volna kérdezni. - Mivel tudtam hogy egy időben jártak az iskolába, feltehetősen ismerte a boszorkány nagymamámat.
- Áh. Anabelle Hylight! Nagyon csinos egy boszorkánynő lett belőle. - mondta pirosodó arccal a varázsló.
- Tehát ismerte. Milyen volt? - kérdeztem túlbuzgóan azt az embert aki még ismerte a nagymamámat apámon kívül.
- Kedves, okos, osztályelső.  Most elválnak útjaink Rosalie.  A viszont látásra. - búcsúzott az igazgató



                                                                * *** **** ** * **



Ahogy beléptem a szobába azonnal lehuppantam az ágyra. Az üvöltések még mindig a fejemben zsongtak össze vissza, de már nem annyira mint régen. Most jöttem rá hogy mélyebb érzéseket táplálok Ron iránt mint barátság. Szerelmet. Azt a legalulról jövő, kínzó szerelmet. A kopár falak a szobán és a süvítő szél hangján szólaltak meg a hangok.  Mind azt suttogta hogy - Tedd meg .
De mit tegyek meg? Miért akar mindenki elvárni tőlem mindent? Nem én vagyok a Kiválasztott .  Az Harry. Harry , Hermione és Ron. Ők az arany trió! A túl hamar kezdődő barátságoknak áruk van. Az enyémnek például hogy messze vannak és a házam többi tagja rosszallaná hogy egy Mardekáros néhány söpredékkel foglalkozna. Nem számítottam rá, hogy ez lesz. Már is túl sok olyan dolgot tudok, amit nem kéne. A titkot hogy fogom magamban tartani? Lesz okom félni Tőle?
Ezekkel az aggódó és szívszorító gondolatokkal szenderültem álomba. Az álom csodálatos. Ott azt csinálsz amit szeretnél, nincsenek korlátok. Én épp egy varázsigét gyakorolgatok kisebb ügyességgel McGalagony óráján. Minden szem rám szegeződik. És hirtelen a kép más lett. Egy sötét helyen vagyok , folyik a könnyem . A homályos szoba falain túl az ablakon egy fehér arc, vörös szempár szegeződik rám. Ő , Akit Nem Nevezünk Nevén valóban vissza térni látszik?

Hangok és furcsaságok

Heló, kedves idetévedt. Örülök hogy újra nyomon követed Rosalie életét a Roxfortban.  Esemény dús, másodikos éve lesz .


A vonat út hangosan, nevetve telt el. Sokat röhögtem és megismertem a legjobb barátaimat. Mindent meg tudtam róluk. Például a gyermekkori emlékeket is. Harry , igen az a Harry , elmesélte hogy ő egy nagy zöld villanásra emlékszik csak.  Hermione elmesélte , hogy az apjába egyszer bele harapott egy kisfiú. Ron pedig azt mondta hogy ő imád seprűn lovagolni. Luna csak olvasott fejjel lefelé tartva , amit kicsit furának tartok , egy Hírverő nevezetű újságot.
- Figyeljetek. Nincs kedvetek majd a nyári szünetben nálunk lenni ? -kérdezte Ron
Mindenki igent mondott , csak én tétováztam egy kicsit .
-Rosalie . te nem akarsz jönni ? Olyan jó lenne , ha te is el tudnál jönni. - Mondta Hermione
- De, szeretnék, csak a szüleim. Hát nem is tudom , hogy meg engednék-e.
- Küldünk neki majd baglyot . - Hermione csak mosolygott.
- Tudod , Rosalie , picit magamra emlékeztetsz . - ölelt meg.
- Igen ? Nem is tudtam , hogy ennyire , ennyire földhöz ragadt lennél . Én nem ilyennek ismertelek meg. - röhögtem
 - Már nem vagyok olyan mint régen . -  Meg fogjuk beszélni a szüleiddel , nyugodj meg!
- Rendben na !   Harry , jól vagy ? - kérdeztem az ablaknál ücsörgő Harry Pottertől, akivel nagyon jó barátságba lettünk, úgy, mint a  többiekkel .
- Persze . - mondta Harry
- Fáj a sebhelyed igaz? - ez a mondat után oda hajolt Harryhez és mondott neki valamit , amire csak egy Nemmel felelt.  Mivel el akartam kerülni hogy azt higgyék hogy hallgatózok , kinéztem az ablakon. Már-már alig lehetett látni az elsuhanó tájakat. Mióta a Roxfortba járok, most gondolkoztam először azon, milyen lenne, ha nem tudnék varázsolni. Esetleg , megtiltanák. Nagyon fájna, az biztos. Mert egy darabot veszítenék el magamból, ami fontos nekem .
- Rosalie. Itt vagy? Már fél órája szólítgatunk. Megérkeztünk. - szólt Hermione.
Észre se vettem hogy elaludtam. Annyira el gondolkoztam .
- Igen , fent vagyok . Na jöttök ? - kérdeztem Hermionét . Ő ahogy látom, túlságosan el van foglalva. De Ron jön velem. Lehet hogy van Mione és  Harry közt valami ?

- És , milyen a házatok ? - kérdetem Ront mosolyogva.
- Olyan mint az összes többi. - mondta keservesen
- Valami baj van?
- Nincs semmi. - mondta . - Csak, egy olyas valakit szeretek, aki nem viszonozza. -Itt Hermionéra nézett.
- Értem már . Miért nem beszélsz vele ? - ekkor hangos csörömpölést hallottunk a hátunk mögött . Hátra  néztünk, Semmi. Azt hittem hogy csak az avart fújja a szél, de nem. Ron is furcsa szemekkel nézett a  Holdra. Teli hold van .  Elkezdett ordítani Ron ,   csak ordított. Majd a pupillái kitágultak, sárgák lettek . A szőre kinőtt. Futnom kelletett volna , de nem tettem. Tudtam, hogy nem tehet bennem semmi kárt . Még utolsó emberi hanggal kinyögte: - Fuss!
- Nem futok, nem hagylak magadra! - már könnyeztem.Utálom más embereknek a fájdalmát nézni.
Csak álltam. Amíg ő növekedett. Félelmetes volt.  Mikor átváltozott egy helyben kezdett el vonyítani . Majd rám nézett és bűnbánást láttam egy pillanatra szemében. Mintha bánná hogy láttam 'ilyennek' .
Nekem iramodott.  A pálcámat rá szegeztem és kimondtam az első átkot ami eszembe jutott :
-  Capitulatus!
Az erdő hangos volt tőlünk. A fák suhogó hangjával, az avar zörrenéssével  és Ron vonyításától zengett a terület. Hátrább repült az átoktól, egy fa nyeste fel a hátát, olyan erővel csapódott. Ám ezután az a rejtélyes hang keletkezője fellépett a színre. Bamba szemekkel néztem . Majd kimondtam a nevét
: - Dumbledore.

Prológus

 Sziasztok kedves idetévedtek. Mint a címből is olvasható, a Roxfortról és azon belül a Mardekár házról lesz szó.  Jó olvasást! 

' Különleges vagy. Más vagy mint a többi, ezt ne feledd. ' 

Ezzel a mondattal indítottak útnak a szüleim. A King's Crosson nagy a sürgés, forgás. Egyesek vagy az elveszett macskájukat keresik, míg mások próbálják el tölteni azt a kevés időt a szeretteivel. Nos, nálam más a helyzet. Én nekem csak a nagypapám jött ki velem a vonathoz. Az apukám dolgozik az anyukám pedig otthon végzi el a házi munkáját. Mint ha a mugli világban élnék. Jó is lenne , de ez nem így van.  Nagyon régen , mikor még csak 100 varázsló volt a földön, volt közöttük tíz olyan, akiket más természetfeletti adottságok is vezérelnek. Őket két részre bontjuk ; 5 jóra és 5 rosszra . Az 5 jó uralja mind azt, amit a fény vezérel, amíg a rosszak az éjszaka árnyát bűvölik meg.  A mi családunk / rejtélyes módon/ a jókhoz került. Az anyukám és az apukám és az összes család tagom mind a Hugrabug házba került. Én kivétel vagyok azzal, hogy engem a teszlek süveg, a Mardekárba osztott be. '  Ó , még egy Hylight. Csodás dolgokat műveltek a szüleid . Nos lássuk, mit rejt e szőke hajzuhatag. Okos vagy , bátor és ravasz. S ki ne hagyjuk az akarást. Nehéz dolgom lesz veled. Legyen akkor a MARDEKÁR. ' 

Immár 2 éve büszke tagja vagyok a házamnak. A vonaton felzúgott az indulást jelző síp. A nagypapámnak egy búcsú puszit adtam majd meg öleltem . Nehéz elengedni azt a három hónapot, amit otthon , békességben éltem . De most jön a nehéz tanulás. Felszálltam az utolsó kocsira majd a legközelebbi kabint vettem célba. Hangosan süvített a szél az ablakokon , alattam a sínek vadul nyikorogtak. Mikor a kabinhoz értem ott már öt ember ült. Az évfolyam társaim lehettek , de nem ismertem őket. Az első négy gyereknek a talárján Griffendéles címer ült. Míg az utolsónak egy Hollóhátas címerrel ellátott talárja volt. Nagy levegőt vettem, be nyitottam . 

- Sziasztok. A nevem Rosalie Hylight. Mardekáros vagyok . Le ülhetnék hozzátok? 

Egy duci fiú szólított meg - Szia. Az én nevem Neville Longbottom. Griffendéles. 

Majd egy vörös hajú fiú köszöntött - Az én nevem Ron Weasley . Szintén Grifffendéles. 

Amíg a többiek is bemutatkoztak, a hollóhátas lány nem szólalt meg, csak nézett. 

Mikor gondolom , meg unta a nézést ő is hozzám szólt :

- Szia. Luna Lovegood. Tele van narglikkal a fejed! 

-Mik azok a .... - már kezdtem volna bele a kérdésbe, hogy mi a fenék azok a narglik , rám szólt Hermione Granger. 

- A nargli ( itt megsúgta hogy csak Lunáék szerint ) az egy olyna lény, ami fagyöngyökből mászik a fejedbe. De eddig senki sem látta őket. 

Ekkor Luna is csatlakozott a beszélgetéshez , megjegyzem, eléggé dühösen : - A narglik igen is léteznek! És csak azok látják őket, akik meg tanulták . Én kis korom óta látom őket, mert megtanultam  hogy milyen szögből, milyen szem nyílással lehet őket meg figyelni . - kicsit pöffeszkedve mondta mind ezt. Teljesen megértem . Nehéz úgy bármit is mondani, amiben csak mi hiszünk, úgy hogy mások nem látják/hallják. 

 - Tudjátok mit? Én hiszek Lunának. - mondtam mosolyogva .

Így ismerkedtem össze a barátaimmal . Nem sokan szeretik hogy Mardekáros létemre Griffendélesekkel és Hóllóhátiakkal barátkozom , de az az ő gondjuk . Én szívem szerint , inkább lennék a Griffendélben mint a Mardekárban.

Furcsa hangok, rejtelmes álmok . Érzem, eseménydús évem lesz.